A nagy visszatérés 2.0

Sziasztok! :)

A mai bejegyzés nem mondható rendhagyónak, hiszen második alkalommal is visszatérek, és ismételten megpróbálkozok a bloggerkedéssel. A majdnem három éves hallgatás során rengeteg könyves élménnyel gazdagodtam, bár sajnos bőven nem annyival, mint amennyit beterveztem.

Mire lehet számítani a következőkben?

Bár az elkövetkezendő vizsgaidőszak egy versenyautó sebességét is megfélemlítve száguld felénk (vagy mi felé), alkalmasabb sem az idő, sem pedig a hely nem lehetne, hogy egy rég elfeledett blogba életet leheljünk. Így tehát ejtsünk néhány keresetlen szót a tervekről:

- bár az utóbbi időben sajnos kevesebbet olvastam, mint szerettem volna, a várólistámon rengeteg olyan könyv csücsül, amelyekről nagyon szívesen írnék nektek, így mindenképpen számíthattok könyvértékelésekre, amelyek a blog fő profilját alkotják;

- szeretném film- és sorozatértékelésekkel is bővíteni a kínálatot;

- és ritkán egy-egy nyereményjátékkal is meglepnélek titeket a jövőben.

Tartsatok velem az elkövetkezendőkben, és hozzunk létre együtt közösen valami újat! :)

Csók: Ekesgyb

BOOK HAUL - 2017 első könyve

Sziasztok!

A mai Book Haul bejegyzés azért különleges, mert 2017 első (és másfeledik) könyvbeszerzéséről szól, ami tekintve, hogy már 18-a van, egészen szép eredmény magamhoz képest. Nem is húzom tovább az időt, 2017 első könyve:

Veronica Roth: Árnyak és jelek

(Kicsit sem lőtte le a poént ez a borító itt balra :D)

Az írónő nem ismeretlen számomra, a Beavatottat már olvastam tőle - amit azt hiszem, senkinek sem kell bemutatnom -, és azt annak idején nagyon szerettem. A második résznél azonban akadtak komplikációk, háromszor belekezdtem már, sok időt hagytam ki a próbálkozások között, de valahogy az ötvenedik oldal környékén nem tudok továbbjutni. A filmet láttam már (a másodikból), talán ez okozza a gondot - ki tudja?

A vegyes tapasztalatok után érthető módon nem mozgatott meg azonnal ez a kötet, az angol címe valahogy nem fogott meg, és egy idő után kicsit idegesített, hogy mindenhol szembejött velem - akkor még elevenebben élt bennem a legutóbbi Lázadó kudarc. Végül - körülbelül két héttel ezelőtt - megtörtént az elkerülhetetlen: rászántam magam, hogy jobban utánanézzek a könyvnek. Böngészgettem mindenhol, és azt hiszem, a molyon jött velem szembe: "Az előrendelők ajándék epilógust kapnak a Beavatott sorozathoz." Több se kellett, elolvastam a fülszöveget és rájöttem, hogy nekem ez kell.

Azt még tudni kell rólam, hogy ezek a kis exkluzív, limitált számban megjelenő könyves mütyűrök előhozzák belőlem a vadállatot, imádom az ilyeneket.

Most kérdezhetitek, miért volt a döntésemre hatással egy olyan kis füzetke, ami egy általam még nem végigolvasott sorozat utolsó része után játszódik. A helyzet a következő: 

1. A sorozatos félretétel után sem adtam fel a dolgot, szeretném kiolvasni a trilógia maradék részeit, érdekel, mi lesz a befejezés - egyszerűen meg kell várni a megfelelő alkalmat, amikor lesz hozzá hangulatom.

2. LIMITÁLT SZÁMÚ KÖNYVES MÜTYŰR! *_*

3. Ajándék egy könyv mellé (minden előrendelő kapott), amit előbb-utóbb (inkább előbb) beszereztem volna - előrendeléssel pedig olcsóbb is volt, és egyből szállították megjelenés után. 

Szóval, előrendeltem, és ma meg is érkezett - most pedig itt nézegetem magam mellett, és alig várom, hogy belekezdjek.

Ne keseredjetek el, van még lehetőség a kis füzet megszerezhető még az új könyv mellé - a Libri és Bookline oldalán még rendelhető a készlet erejéig. Ha még nincs meg, siessetek! ;)

A következő bejegyzésig jók legyetek, remélem, hamarosan értékelést is tudok hozni nektek az új beszerzésről.

Ekesgyb

Kerstin Gier: Silber - Az álmok első könyve

Én és a könyv: Kerstin Gier Időtlen szerelem c. trilógiáját imádtam, így nem volt kérdéses, hogy elolvasom az új trilógiáját is.

A kötet a Silber trilógia 1. része.

Fülszöveg: Ez vajon tényleg lehetséges?

Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és a három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egész kedvesek. De ami igazán ijesztő - még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb -, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján - álmában viszont igen. 

Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni...

Hű. Körülbelül ez foglalja össze a legjobban az érzéseimet, amik a könyv befejeztekor kavarogtak bennem. Érdekes volt, kis olvasmányos kötet, a megszokott Kerstin Gier féle stílusban.

A borító kicsit félrevezethető lehet - félre ne értsetek, én imádom a borítóját, annyira misztikus, annyira ötletes -, mert amikor még friss megjelenésnek számított és a fülszövegét nem olvastam, nekem személy szerint az jött le, hogy ez egy 11-13 éves korosztályt megcélzó, nagyon aranyos kis YA könyv. Nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Én így képzeltem el Livet.

A történetről nem szeretnék sokat elárulni, talán egy pár szót a fülszöveg előtti történésekről: Liv és Mia Silber folyamatos költözködésben vannak az anyjuk gyakori munkahelyváltása miatt, a könyv elején éppen megérkeznek a legújabb otthonukba, Angliába. Miután belehelyezkedünk a történetbe, felvesszük a fonalat és Liv mesél a családjáról egy kicsit, egyből jönnek a meglepetések, amik inkább kellemetlenek, mint kellemesek. Nem szeretnék spoilerezni, így ennél a pár morzsánál nem is mondanék többet.

Őszintén szólva, régen olvastam már fantasy könyvet, és teljesen elszoktam az érzéstől, hogy milyen az, amikor egy hétköznapitól teljesen elrugaszkodott világ annyira magába tud szippantani, hogy teljesen kilépek a valóságból - aki pedig erre vágyik, annak tökéletes választás a Silber. Az első 2-3 fejezet számomra nehezen indult, ellenben a végén fel sem tűnt a gyakori lapozás, csak amikor letettem a könyvet. "Hová tűnt 150 oldal?"

Én így képzeltem el Henry karakterét.

Tetszett a különleges és új - számomra mindenképpen - elem, hogy nem konkrétan lényekhez vagy mágiához kapcsolódik a fantasy szál, hanem az álmok terén jelenik meg. Annyira különleges volt és annyira borzongató, hogy arra nem találok szavakat. A végjáték számomra kicsit elkapkodott és gyors volt, de ha úgy működik a dolog, mint az Időtlen szerelem trilógiánál (ami az egyik nagy kedvencem), akkor nem aggódok, lesznek itt még nagyobb fordulatok - félreértés ne essék, eme kötet sem szegényeskedik váratlan eseményekkel! ;)

A szereplők könnyen megkedvelhetőek, Liv például azonnal belopta magát a szívembe, de akadnak olyanok is, akikkel nem feltétlenül vagyok teljesen kibékülve. Nézzük Henry karakterét, őt sajnos nem éreztem olyan közel magamhoz, mint Gideont az Időtlen szerelem trilógiából (hogy ismét ahhoz hasonlítsam :D), számomra ő egy kicsit idegen volt - remélem, ez majd változik. És ott vannak még azok az imádni való mellékszereplők, akik személyiségükkel és az abból fakadó szituációkkal teljesen feldobták a könyvet. Ilyen volt például a Silber lányok dadusa, Lottie, vagy akár a Jasper karaktere.

A szerelmi szállal kapcsolatban pedig külön örültem, hogy nagyobb hangsúlyt kapott és nagyobb volt az intenzitása is, mint az Időtlen szerelem trilógiában, ezek után ennyit elvárok minden kötetben (legalább, de ha több van, az sem baj ;) )!

"Az otthon ott van, ahol a könyveid vannak."

Összességében tetszett a kötet, nem csalódtam az írónőben, és úgy érzem, ez még bőven csak a kezdet volt, mindenből kaptunk egy kis ízelítőt. A YA és fantasy műfajok kedvelőinek és Kerstin Gier rajongóknak mindenképpen ajánlom elolvasásra, ha tetszett az Időtlen szerelem trilógia, ez is biztosan fog!

Könyvmolyképző, 2015

326 oldal

Borító: 5/4.5*

Történet: 5/4.5*

Karakterek: 5/4

Kedvenc karakterek: Liv, Lottie, Mia, Jasper

Ami kimondottan tetszett: az álmok, a humor

Ami nem jött be: -

A képek innen és innen vannak.

Ekesgyb

Boldog Új Évet Mindenkinek!

Igen, én is elérkeztem oda, hogy Boldog Új Évet kívánjak Nektek (kicsit ciki, hogy csak kilencedikén), még ha kicsit megkésve is.

Első fontos infó: nem tűntem el teljesen, ne aggódjatok, úton van egy Silber értékelés, illetve készül egy bejegyzés a Slammed és az Éjsötét szerető c. könyvekhez is, remélem, hamarosan olvashatjátok!

Második fontos infó: az korábbi évek filmbe illő bukásai ellenére idén szintén indultam a Csökkents a várólistádat kihíváson. 2017-re ezeket a könyveket válogattam össze (sőt, egyet már el is olvastam!), reménykedem, hogy idén sikerülni fog - az előző évek elszántsága mindenesetre megvan (egyelőre!).

A következő bejegyzésig olvassatok sokat, rázódjatok vissza kicsit a munkába/tanulásba a téli szünet után - akinek még nem sikerült -, hallgassatok zenét! :)

Itt az új kedvencem, csekkoljátok! ;)

Ekesgyb

Élménybeszámoló - Lakatos Levente dedikálás

Sziasztok!

Szűk két héttel a fentebb említett esemény után eljutottam végre oda is, hogy megírjam az élménybeszámolómat.

A december hetedikei dedikálásra lélekben már azóta készültünk, hogy hallottunk róla, azonban a részleteket csak előtte pár nappal tisztáztuk le pontosan, ami hozzánk képest elég korai. 

A hat órakor kezdődő dedikálásra már a hármas busszal (!) elindultunk Fruzsival. Magunkból kiindulva (mindketten a "nem-elegánsan-késők" típusba tartozunk), biztos, ami biztos alapon szerettünk volna bőven a dedikálás kezdete előtt beérni Debrecenbe, ami egy kis szerencsével sikerült is. A buszról a sok nevetésnek köszönhetően feltöltődve szálltunk le, azonban a korai sötétedés és a horrorisztikus hőmérsékletkülönbség mellbe vágott mindkettőnket. Amíg tehát vártunk Biára, készültünk jégtömbbé fagyni. 

Szerencsére Bia hamar jött, így már négy után pár perccel el tudtunk indulni a Fórumba, ahol miután átvettük Libriben a rendeléseket (Szigor 2. *_*), elmentünk kajálni a Burger Kingbe (egy jó tanács: karamellás öntetbe ne mártogassatok sült krumplit, mert nagyon nem az igazi). Mint akik jól végezték a dolgokat, visszasétáltunk a Libribe, ahol már gyülekeztek a dedikálásra váró Olvasók.

Már alakul a sor...

Az éppen alakuló sorban sikerült egészen szuper helyet szereznünk, a dedikálás kezdetekor nem álltunk messze Leventétől - viszont a másfél óráig tartó várakozás kicsit eljátszadozott az egyre vékonyodó idegszálainkkal. Időközben megjelent Zsófi, Orsi és Bogi is (Bia szobatársai), akik voltak olyan kedvesek, hogy szórakoztattak minket - egészen öt percig, amíg megunták a várakozást és leléptek kajálni. A sorban maradtunk hárman, az eredeti felállásban, és huszadik perc környékén mindenkit kezdett becserkészni a "ne-szólj-hozzám-miért-nem-halad-a-sor-várgh" hangulat, ami egészen Lakatos Levente érkezéséig tartott. Az örömködés és a sóhajtozás után azonban utolértek minket az aznapi iskola fáradalmai, és a végén már minden hülyeségen röhögtünk, ami csak eszünkbe jutott.

Levente és Bia :)

A fentebb említett időintervallum leteltekor, amikor egyesével leültünk Levente elé, ez szertefoszlott és már csak a hónapos várakozás után jól megérdemelt öröm töltött el minket.

Levente és Fruzsi

Levente nagyon kedves volt, egészen jól reagált arra, mikor lepakoltam elé egy fél könyvtárnyi Szigort, lelkesen dedikálta a könyvjelzőket és köteteket egyaránt. Kérdezett, aláírt, mosolygott, aláírt, aztán megint aláírt. Miután mindannyian boldog, Lakatos Levente kézjegyével ellátott Szigor-tulajdonosokká váltunk, hatalmas vigyorral szelfiztünk az íróval, aki még egy csoportképre is összeállt velünk!

A debreceni dedikálás tehát egy csodás esemény volt, ahol nagyon jól éreztük magunkat és jó volt a hangulat is, Lakatos Leventének pedig köszönöm, hogy rendkívüli kitartással teljesítette minden apró kérésünket! :)

Levente és én

A Szigor trilógia első részéről itt olvashatod a véleményem.

A köteteket pedig most a Libir 2+1 akciójában be tudjátok szerezni, szerintem nem érdemes kihagyni! ;)

Fruzsi, Bia, Levente és az eltűntnek vélt ikertestvérem a
szörnyen béna mosolyával :D

Együtt :3

Ekesgyb